Fekete országot álmodtam én,
ahol minden fekete volt,
minden fekete, de nem csak kívül:
csontig, velőig fekete,
fekete,
fekete, fekete, fekete.

Fekete ég és fekete tenger,
fekete fák és fekete ház,
fekete állat, fekete ember,
fekete öröm, fekete gyász,
fekete érc és fekete kő és
fekete föld és fekete fák,
fekete férfi, fekete nő és
fekete, fekete, fekete világ.

Áshatod íme, vághatod egyre
az anyagot, mely lusta, tömör
fekete földbe, fekete hegybe
csap csak a csáklyád, fúr be furód:
s mélyre merítsd bár tintapatakját
még feketébben árad, ömöl
nézd a fü magját, nézd a fa makkját,
gerle tojását, csíragolyót,
fekete, fekete, fekete,
fekete kelme s fekete elme,
fekete arc és fekete gond,
fekete ér és fekete vér és
fekete velő és fekete csont.

Más szin a napfény vendég-máza,
a nap a színek piktora mind:
fekete bellül a földnek váza,
nem a fény festi a fekete szint
karcsu sugárecsetével
nem:
fekete az anyag rejtett lelke,
jaj,
fekete, fekete, fekete.

Babits	Daniel	Grammar
Fekete országot álmodtam én	I dremt of a black land
ahol minden fekete volt,	where everything was black
minden fekete, de nem csak kívül:	all black, but not just outside
csontig, velőig fekete,	to the bone, to the marrow black
fekete,	black
fekete, fekete, fekete.	black, black, black
Fekete ég és fekete tenger,	Black sky and black sea
fekete fák és fekete ház,	black trees and black house
fekete állat, fekete ember,	black animals, black person
fekete öröm, fekete gyász,	black pleasure, black pain
fekete érc és fekete kő és	black ore and black rock
fekete föld és fekete fák,	black earth and black trees
fekete, fekete, fekete világ.	black, black, black world

This poem, despite being very melancholy, has a wonderful rhythym, is sounds a little like a train. Have a Hungarian read this to you with pashion and you will fall in love with the sound of the language.

What do you think of this poem? Contact me to tell me.